Fabula a mai Magyarországról

Egy szép napon az átmeneti pénzügyi nehézségekkel küszködő Fi Dezső odamegy irodai kollégájához, IMF Pálhoz.
- Helló Pál, nincs kölcsön egy tízezresed?
- De, van. De miért, mire kell?
Már a kérdés is felháborítja Dezsőt.
- Mi közöd hozzá?
- Hát azért csak elmondhatnád, ha már elkéred...
- Akkor menj a picsába, majd ad a kocsmában a benzinkutas Kisarab, vagy a kínai boltos haverom, kabbe!

-

Egy hónap múlva azonban furcsa módon ismét (még mindig?) segítségre szorul Dezső, ezért narancssárga viharkabátját idegesen gyűrögetve ismét odasétál IMF Pálhoz.
- Na Pál, most komolyan, adj már légyszi egy tízezrest!
- Minek adnék, hülyének nézel? A kocsmában ultiztál a múlt héten is, hallottam. És különben is, a nagyrabecsült kínai meg a Kisarab nem adtak végül?
- Mi, ééén? Ilyennek ismersz?
- Igen.
- Mindegy. Egyébként nem adtak a mocskok, nem hívtak vissza végül. Na de légyszi lökj ide egy húszezrest, nagyon kell.
- Na jó, nem bánom, de mond már meg mire kell, és mikor adod meg?
- Mittudomén, mikor adom meg? - mérgelődik Dezső, és a földhöz vágja kabátját. Óvatlanul így folytatja: Egyébként ha tudni akarod, ötezret eliszok, meg veszek belőle valami kenyeret az asszonynak meg a gyereknek, a maradékból meg megveretlek két haverral.
- Bocs, de nem szeretném a saját lila foltjaimat fizetni! Különben is úgyis eliszod mindet, a család nem kap enni, én meg vissza se kapom a húszezrest.
- Akkor dögölj meg, te rohadék! Szép kis kolléga vagy te, mondhatom. Egy csapat, mi? Euró, mi, te féreg?

Fi Dezső rosszkedvűen ment haza. Szerencsére idejében előrukkolt egy unortodox megoldással. Gyorsan államosította a nagyapa hintaszékét, meg az asszony gyűrűjét, sőt a gyerek tankönyvre félretett pénzét is elvette, majd felbérelt valakit, hogy verjék meg együtt IMF Pált.
Sajnos nem volt elég, hogy IMF Pál feketeöves karatés, még fel is bérel egy badigárdot, mert olyan rohadt körültekintő. Nincs mit tenni, rommá verték Fi Dezsőt és barátját.

Főhősünk két hét múlva került ki a sebészetről. Első útja a kocsmába vezetett, ahol szíjjártópéteri interpretációban adta elő a különös történteket:
- Ááá, engem megvert volna? Engem? Hát olyan kokikat meg sallerokat osztogattunk, hogy hú... - mutogatja izmait, miközben frissen facsart narancslevét szürcsölgeti. -  Sajnos néhány rúgást az ágyékommal kellett hárítani, mert épp téptem le a kabátját, hogy ne fogja fel a kemény ütéseimet a pufidzseki. Sajnos nem hagyhattuk őket rendesen helyben, mert amikor már ott voltam, hogy szétfejelem a háza előtt a kocsibejáróját is, hát kijöttek a köcsög mentősök, elkábítottak valami szarral és elvittek onnan, és még ki se engedtek. Biztos lefizette őket is meg a szemét zsernyákokat is az a köcsög Pál, hogy ne verhessem szét a fejét. Ez a szerencséje annak zsugori rohadéknak.
Haverja vérző orrát tapogatva beleszól a társalgásba:
- Ja, már amúgy is lógtál nekik. Nem is értem, miért nem adnak pénzt, hogy fizethesd a korábbi adósságokat.
- Tisza hülye, nem? Nálunk viszont minden rendben, a gyerek meg így is kövér, meg minek már annyit tanulni, az ő korában én már javában dolgoztam! - hajtja le narancslevét Dezső, majd kér fél tucat felest.

Lájkolja a Képviselőfánk Facebook-oldalát, hogy elsőként értesüljön bejegyzéseinkről, valamint exkluzív rövidhíreinkről és kvízjátékainkról!

Írjon hülyeségeket politikusainkról! Küldje el szerkesztőségünk címére agymenését!