Az Abszurdisztán Saga nem más, mint hetente háromszor (kedd, csütörtök, szombat) jelentkező folytatásos sorozatunk, mely az olvasóközönség által jól ismert bel- és külpolitikai figurák szigorúan kitalált cselekedeteit taglalja, ahogy a hatalomért vagy a kockás zokniért küzdenek. Minden egyes aktuálpolitikai utalás csak a véletlen műve!


1. rész - Lázár János egyeduralomra tör

Lázár János összeszorított ököllel bámult ki polgármesteri hivatalának ablakából.

Rettenetesen idegesítették a hírek. Hiába próbálta bevezetni alkotmányos szinten a húsételek bojkottját, újabb és újabb jelentéseket kapott a rajta teli pofával röhögő, romkocsmákban csülköt és pacalt zabáló MSZP-s képviselőkről.

Egy újabb küldönc lépett be az elsötétített szobába, kezében egy vaskos paksamétával.

-         Uram, most érkezett. Az áll benne…

-         Tegye le az asztalra.

-         …a hírek Lendvai Ildikóról szólnak.

-         Azt mondtam, tegye le az asztalra és hagyjon magamra!

A küldönc ijedten tette le dossziéját, majd sebesen kihátrált a teremből. Kifelé menet ki másba is ütközött volna, mint a láthatóan rémült, menekülésben lévő Gyurcsány Ferenccel?

-         Hát maga meg mi a nyavalyát keres itt? – kiáltotta döbbenten.

-         Üldöznek a Jobbikosok! – lihegte rémülten a volt miniszterelnök. – Pártelnökké akarnak tenni! Ezt még egyszer nem vállalom be! Pláne nem egy ilyen bohócbandánál! Bújtasson el, kérem?

A küldönc tekintete a minden folyosón megtalálható MSZP-riasztóra esett.
Gyurcsány követte a pillantását.

-         Ne! Ne nyomja meg! Hozatok magának egy nokiásdobozt, csak segítsen eltűnni!

-         Madárnak néz? Maga is csak egy politikus.

-         Nem! Én elsősorban blogger vagyok! Megtartom az ígéreteimet! – kiáltotta Ferenc, de a küldönc addigra meg elindította a riasztást.

Egy hatalmas csapóajtó nyílt meg a volt miniszterelnök feje fölött, ahonnan egy nagy ketrec esett le.

Gyurcsány fogoly volt.

-         Mi lesz így a kapcsolat.hu-val?! – kiáltotta kétségbeesetten.

-         Ezt bízza csak rám – hallott valahonnan egy ismerős hangot.

A Jobbik kommandója ezekben a percekben rontott be Hódmezővásárhelyre. Élükön az álruhás Zagyva György halkan osztotta utasításait:

-         Oké, gyerekek, most berontunk és úgy teszünk, mintha cigányokat keresnénk. Valójában a Gyurcsányt keressük, ő tudomásom szerint nem az. Mindegy. A lényeg az, hogy azt higgyék, mezei hőbörgők vagyunk csupán.

-         Honnan tudjuk, hol kell keresnünk ezt a marhát? – hallatszott egy borízű hang.

-         Tök egyszerű, három összekötőnk van a városban.

-         És ők kik? Honnan fogjuk tudni, kik azok?

-         Van egy összekötőnk az összekötőkkel.

-         Jani, gyere! – kiáltotta a Hódmezővásárhelyen vendégeskedő Kóka János.

-         Magadhoz beszélsz? – kiabált vissza Lázár, aki még mindig az ablakán kibámulva múlatta az időt.

-         Nem, természetesen hozzád! Illene tudnod, elvégre te hívtál ide, hogy Nagy Tervünket végrehajthassuk!

-         Ne aggódj, nem felejtettem el. Mit akarsz?

-         Megvan a Feri.

Lázár János elégedetten csapott a levegőbe.

-         Nagyszerű! Az első lépést ezennel letudtuk. A Jobbikosok megjöttek már?

-         Már megtalálták a várost. Egész ügyesek ahhoz képest, hogy tök sötétek.

-         Komolyan idetaláltak a Zagyva vezetésével? Nem hittem volna. Mindegy is, jó lesz ez. Most azonban össze kell kötnünk őket az összekötőkkel.

-         Miért nem mondjuk meg nekik egyszerűen, hogy hol rejtegetjük Gyurcsányt?

A hódmezővásárhelyi polgármester, ki eddig szobájának árnyaiból felelgetett csak, egy teátrális mozdulattal feltépte az ajtót és Kóka elé állt.

-         Senki sem tudhatja meg, hogy segítünk nekik Feri elfogásában.

Összehúzta a szemöldökét.

-         Vagy azt akarod talán, hogy dicsérő szövegeket hozzon le rólad a kuruc.info?

Kóka összeborzadt.

-         Soha.

-         Na azért – bólintott Lázár. – A három összekötő, mint tudod, Havránek Ferenc, Ágoston Lajos és Rostás Tamás.

-         Igen, tudom, a Rostást én ajánlottam a figyelmedbe! De hogy akarod tudatni a Jobbikosokkal, hogy őket kell keresniük? És hogy fogják őket megtalálni?

-         Lehozatom a Szuperpressben. A helyi lap negyedik oldalán ott fog figyelni az összes címe és telefonszáma. Tök egyszerű.

 

 

Kóka Lajos felsóhajtott.

-         Te agyament ökör. Még mindig nem tanultad meg, hogy nem lehet következmény nélkül személyes adatokat publikálni?

-         Ha a kurucék megússzák, nekem se lehet belőle ba…

-         Az lehet, hogy a Pintér félrenéz, de garantálom neked, hogy Viktorka ki fog osztani egy-két atyai pofont – fojtotta le a hangját Kóka. – Már a Tomi twitterezésétől is kiakadt, nem kell ezt még fokozni.

Lázár felsóhajtott.

-         Oké, oké… akkor… akkor majd azt írom, hogy ők szivárogtatták ki a beszédemet. Meg ők vágták meg. Mit tudom én, nem is fontos. A lényeg az, hogy csúnyák és gonoszak és ezért pellengérre állíttatom őket.

-         És mi van akkor, ha a Jobbikosok nem jutnak hozzá a laphoz?

A polgármester elmosolyodott.

-         Nyomattam szórólapokat is.

-         Nagyszerű – vigyorodott el Kóka. – Figyelj, most mennem kell, valamit csinálni kell a Meggyessel, mert tönkrevágja a NENYI-t. Sok szerencsét – veregette vállon kollégáját, majd kilépett az irodából és beszállt szolgálati helikopterébe.

Lázár János sokáig bámult a nagy porfelhőt kavaró légi alkalmatosság után. Hagyta, hogy szépen, lassan elárassza a felgyülemlő harag. Nagy tervei voltak és nem szándékozott sokáig várni a kivitelezésükkel.

Egy gyors mozdulattal Brüsszel felé fordult.

-         Ma Hódmezővásárhely, holnap a világ! - rázta öklét Nyugat-Európa irányába a polgármester.

 

(folytatása következik)

 

ingyenes
webstatisztika