A Nemzet Tolla megunta az önállótlanságot és úgy érezte, jobb ötlet lett volna a teljes médiakereszttűzben pofára ejteni Orbán Viktort.

 

(helyesírási hibák nélkül közöljük) „Jelen állás szerint totálisan jelentéktelen vagyok, tényleg olyan, mint egy motor egy narancssárga Lamborghiniben, abszolút nem ezért nézik az autót. Nem akarok egy lábjegyzet lábjegyzete lenni a történelemkönyvben, amikor fontos is lehetek.”

Itt elővett egy nemzetiszín zsebkendőt és sírdogált kicsit. Miután összeszedte magát, folytatta:

„Fontos lehettem volna, mindig is fontos akartam lenni. Állandóan küzdöttem a pozíciókért, mindig harcoltam, hogy súlyom lehessen. És most meg én barom, elpuskáztam a lehetőségem. Visszamondhattam volna az aláírást és lehettem volna a majdani ellenzék vezéralakja. Nem röhögnének rajtam. Nőtt volna egy gerincem.”

„Ez a húsvéthétfős baromság is nevetséges. Komolyan muszáj volt ezt napra pontosan egy évvel a választás után aláírni ezt az izét, amit Alkotmánynak nevezünk? Soha nem mossuk le erről a cuccról, hogy egypárti.”

Két konyakkal később folytatta.

„Önerőből sose lettem volna köztársasági elnök. És basszus, ha lett volna vér a pucámban, most lehettem volna valaki.”

A Képviselőfánk szerkesztősége szerette volna megkapni az Alkotmányt aláíró tollat, de Schmitt inkább az elárvereztetés mellett döntött. Felszáradt könnycsepjeit a magyar nyelv oltárán fogja majd feláldozni.